Az Európai Bizottság régi célja megteremteni a bérek átláthatóságát és a nemek közötti bérszakadék felszámolását az Unióban, hogy az uniós munkavállalók nemüktől függetlenül egyenlő bért kaphassanak az egyenlő munkáért. Ennek érdekében az Európai Parlament 2023. május 10-én elfogadta a férfiak és nők egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elve alkalmazásának a bérek átláthatósága és végrehajtási mechanizmusok révén történő megerősítéséről szóló 2023/970 irányelvet (Irányelv).
A bérek átláthatóságáról szóló 2023/970 irányelvet 2026. június 7-ig kötelesek a tagállamok átültetni. Szabályozási eszközei a bérstruktúrák jobb megismerhetőségét, átláthatóságát ugyanúgy célozzák, mint a meg nem indokolható bérkülönbségek, az egyenlő bánásmód megsértésének szankcionálását. Mivel számos új kötelezettséget tartalmaz a munkavállalók bérezéséről készítendő rendszeres kimutatásoktól, az átlátható bérstruktúra garantálásán keresztül az egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazás feltételeinek biztosításáig, minden munkaadót érint, mérettől vagy szektortól függetlenül.
A munkáltatók kötelesek lesznek, többek közt, a munkabéreket átláthatóvá tenni, és álláshirdetéseikben közzétenni a kezdeti díjazást vagy a díjtartományt, amit jelenleg a vállalkozások nagyon kis hányada tesz csak meg. Emellett tilos lesz az állásra pályázóknak korábbi vagy aktuális díjazásukkal kapcsolatos kérdéseket feltenni. A munkavállalók korlátozás nélkül közzé tehetik majd saját bérezési adataikat, és írásbeli tájékoztatást kérhetnek bérszintjükről, beleértve a velük azonos munkát vagy egyenlő értékű munkát végző munkavállalók átlagos bérszintjét, nemek szerinti bontásban. A min. 100 főt foglalkoztató vállalatokat jelentéstételi kötelezettség terheli majd a női és férfi munkavállalók közötti bérkülönbségről, a női és férfi munkavállalók bérsávbeli arányáról, és olyan adatokról is, mint például a munkavállalói kategóriák (azonos vagy egyenlő értékű munkát végző munkavállalói csoportok) szerinti bérkülönbség a nemek között. A 150+ munkavállalót foglalkoztató vállalatok esetében ezt 2027. június 7-ig kell először elvégezni, ezt követően pedig 250+ munkavállaló esetén évente, 150-249 munkavállaló esetén háromévente kell megismételni. A 100-149 munkavállalót foglalkoztató vállalatok 2031. június 7-ig kapnak haladékot az első jelentés összeállítására.
Mindezek a kötelezettségek számos munkaadót fognak arra kényszeríteni, hogy jelenlegi gyakorlatukat átalakítsák, beleértve a munkaköreik feltételeinek meghatározását, az álláshirdetések kialakítását, a munkaszerződések és belső szabályzatok megfogalmazását, és természetesen a bérstruktúrájukat is.
Az Irányelv kidolgozása hosszú múltra tekint vissza. Az Európai Unióban az egyenlő munkáért egyenlő bért alapelvet a kezdetektől, már az 1957-es Római Szerződésben rögzítették, bár a szerződés semmilyen támpontot nem adott az egyenlő munka fogalmának meghatározásához és gyakorlati alkalmazásához. Az Irányelv előtti jogi keretek között mégsem sikerült megvalósítani az alapelv alkalmazását, sőt még annak tartalmában sem volt egyetértés. Egyes értelmezések az egyenlő munkát egyenlő értékű munkaként vették figyelembe, és egyfajta munkaértékelési rendszeren keresztül hasonlították össze a különféle munkákat. A munkaértékelési rendszerek gyakran átláthatatlanul működnek, gyakran diszkriminatív szempontokat tartalmaznak, emiatt egy ítéletében az Európai Bíróság kimondta, hogy ha a női munkavállalók átlagkeresete bizonyítottan nem éri el a férfi dolgozókét és az alkalmazott bérezési rendszer átláthatatlan, akkor a munkáltatót terheli annak bizonyítása, hogy bérezése nem diszkriminatív.
A bérekben kimutatható különbségnek más összetevői is vannak a sokat hangoztatott üvegplafon – azaz a nők előmenetelét és magasabb fizetését akadályozó megkülönböztetés – mellett, így például nagyobb a részvételük a részmunkaidős és az alacsony fizetésű munkakörökben. Mindez hosszú távon kihat a nők társadalmon belüli helyzetére, és az elszegényedés is jobban fenyegeti őket, különösen nyugdíjas korukra. A nemek közötti bérszakadék mértéke az EU-ban 12,7% volt 2021-ben, a nyugdíjak közti szakadék pedig 33%. A nemek közötti bérszakadék csökkentése a nagyobb egyenlőség és megbecsültség mellett csökkenti a szegénységet és a gazdaságélénkítésben is fontos szerepet kaphat. A kiegyenlített bérszintek hatására növekedhetnek a járulékbevételek, míg a nemek közötti bérszakadék 1%-os csökkentése a bruttó hazai termék 0,1%-os emelkedését eredményezheti.
kép: Sébastien Bertrand
