A MUNKAVÁLLALÓK JOGA A KIKAPCSOLÓDÁSHOZ – Tényleg szükség van szabályozásra?
Ausztráliában új jogszabály vág rendet a munkaadók és munkavállalók jogai és elvárt kötelezettségei között, már ami a munkaidőn túli rendelkezésre állást illeti.
A 2020-as koronavírus válság előtérbe hozta a home office intézményét, azaz az otthonról dolgozás lehetőségét. Napjainkra ez a lehetőség a legtöbb munkavállaló szemében elvárt jog, számos munkaadó szerint viszont egyszerűen lehetőség a lógásra. Ehhez képest a kimutatások szerint a home office elmossa a határokat a hagyományos 8 órás munkanapok és a pihenőidő között, a munkavállalók nagy része szinte észrevétlenül – és természetesen ingyen – túlórázik, miközben kialakul egyfajta, közel sem mindig önkéntes, rendelkezésre állás, ügyelet a munkahelyi e-mailek és telefonok megválaszolására. Ráadásul ennek a kvázi ügyeletnek az intézménye, a telefonra beállított vállalati levelezés és céges laptopok révén, egyre több munkavállalót érint, akár otthonról dolgozik, akár nem.
Az ausztrál szabályozók is felismerték ezt a helyzetet, és új jogszabályt hoztak a munkaidőn túli lekapcsolódásra, valamint egy vitarendező eljárást a vitás kérdések tárgyalásos kezelésére. Az életbe lépett szabályozás lehetővé teszi a munkavállalóknak, hogy figyelmen kívül hagyják, ha a munkaadója munkaidőn kívül keresik őket telefonon vagy levélben, és amennyiben ezt nem sikerül rendezni, fórumot (Fair Work Commission – FWC) a közvetítésre, vagy szükség esetén bírság kiszabására. A jogszabály nem tiltja a munkaidőt követő e-mail küldését vagy telefonhívást, de jogot biztosít a munkavállalóknak arra, hogy – az indokolt eseteket kivéve – ne válaszoljanak. Az FWC első körben a felek közös megegyezését próbálja elősegíteni, és csak ennek sikertelensége esetén hoz kötelező döntést és szabhat ki bírságot bármely félre.
Az EU több tagállamában hoztak már hasonló intézkedéseket a munkavállalók pihenéshez való jogának védelme érdekében, miközben néhány multinacionális vállalat önszabályozást vezetett be ezen a téren.
Belgiumban két éve rendelet biztosítja a lekapcsolódásra való jogot, azaz mintegy 65 ezer szövetségi köztisztviselőnek nem kell munkaidőn kívül válaszolnia a főnökei hívásaira vagy e-mailjeire. A szabály értelmében a szövetségi köztisztviselőkkel nem lehet kapcsolatba lépni a megállapított munkaidőn kívül, mindaddig, míg „rendkívüli és előre nem látható körülmények olyan intézkedést igényelnek, amelyek nem várhatnak a következő munkaidőig”. Lényeges, hogy az alkalmazottakat nem érheti hátrány, ha a szokásos munkaidőn kívül nem válaszolnak a levelekre.
Belgium mellett Németország, Portugália, Franciaország, Írország és Olaszország is hozott hasonló intézkedéseket, más tagállamokban azonban nem született hasonló szabályozás, egyes államokban, mint pl. Magyarországon, pedig több, a munkaadókat támogató könnyítést is bevezettek. Néhány európai országban, köztük Magyarországon is, mindennapos példák mutatják, hogy a munkaadók ügyeletként rendelkeznek a dolgozóik pihenőidejével, elvárva, hogy azok reggeltől késő estig elérhetők legyenek, azzal a felkiáltással, hogy ha ők dolgozni akarnak, akkor a dolgozóik se „lógjanak”. És ez elsősorban a főnök személyétől függ, nincs nagy különbség a közszféra és magánszféra, mint munkáltató között.
Uniós szinten is szabályozzák a munkaidő hosszát és pihenőidő biztosítását, azonban az egyes nemzeti jogrendekben lehetségesek eltérések. A munkaadónak gondoskodnia kell arról, hogy legfeljebb négy hónapos referencia-időszakban az alkalmazottak heti átlagos munkaideje ne haladja meg a 48 órát túlórákkal együtt, miközben a munkavállaló legalább 11 óra egybefüggő napi pihenőidő és hétnaponként legalább 24 óra megszakítás nélküli heti pihenőidő illesse meg. A nemzeti szabályozások alapján a munkaidőre vonatkozó szabályok közül néhánytól el lehet térni, különösen, ha a folyamatos szolgálatot vagy termelést igénylő tevékenységek esetében (pl. kórházak, tűzoltó és polgári védelmi szolgálatok, mezőgazdasági munkák vagy olyan iparágak, ahol a munkát műszaki okok miatt nem lehet megszakítani). A tagállami jog lehetővé teheti ugyan olyan megállapodás kidolgozását, ahol a munkavállalók 48 óránál többet dolgoznak hetente, de bármelyik munkavállaló megtagadhatja vagy visszavonhatja beleegyezését, és ami igazán lényeges, emiatt nem érheti hátrányos megkülönböztetés.